Nagy bajban a vendéglátás / Beszélgetés Krivács Andrással

Nagy bajba került a vendéglátás szektor a világjárványt lassítani próbáló kormányrendeletek következményeként. Krivács Andrással, az MNGSZ (Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség) elnökével, a Fenyves Szálloda és Konferencia Központ tulajdonosával beszélgettünk őszintén a kialakult helyzetről, a koronavírus hatásáról a vendéglátásra.

Nagyon hálás vagyok az MNGSZ tagjainak, hogy immár negyedjére is vezetőjüknek választottak. Ez egy nagyon nagy dolog vidékről, pláne Nyírmadáról, amiről nem sok mindent tudnak az országban. Az MNGSZ olyan – több mint 1200 főből álló - szervezet, amelyben a szakácsok, cukrászok, éttermesek, sommelier-k, baristák, bártenderek, pékek, szállodások és oktatási intézmények mellett, megközelítőleg fele-fele arányban megtalálhatók a munkavállalók és tulajdonosok is, akiknek szakmai érdekeit képviseljük. Sok munkával jár, nagyon kitartónak kell lenni, ha az egyik ajtón kidobnak, akkor be kell menni a másikon, ha minden ajtó záródik, akkor be kell menni az ablakon. Mindig nagyon jó kollégákat sikerül kiválasztanom magam mellé az elnökségbe, a szervezet és tagság növekedésével már 6 alelnökkel igazgatjuk a hozzánk tartozó megyei szervezeteket is. Az alelnökök egy adott területnek az egyik legsikeresebb – ha nem a legsikeresebb – kollégái. Többségükben vállalkozók, de a munkavállalói oldalról jött vállalkozók, ez által jól átlátják a munkavállalók és vállalkozások problémáit is. Mindegyikük döntéshozó a saját munkahelyén, esetlegesen valamilyen oktatási tevékenységet folytat, ennek köszönhetően át tudjuk fogni a szakmunkásképző intézményektől – tehát a középfokú szinttől – egészen az egyetemi MSC, vagy akár doktori képzésig a teljes palettát. Ez által nagyon széles látókörben látjuk a magyar turizmust, gasztronómiát, szállodaipart és ennek teljes felépítését minden irányban. Akkora taglétszámmal büszkélkedhetünk, ami nagyon komolyan átfogja a szakmát. Napjainkig rengeteget fejlődött a gasztronómia a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan. Egyik oldalról jött egy hatalmas nagy technológiai fejlődés, másik oldalról megjelentek olyan szakkönyvek (igaz, nem magyar nyelven), melyek az aktuális trendeket és eljárásokat mutatják be. A tehetségesebb kollégák már beszélnek idegen nyelven - ha nem is közép vagy felső szinten - szakmai konyhanyelven mindenképp, és megértik ezeket a technológiai leírásokat. Sajnos ezt a gyors ütemű fejlődést nem követték az iskolai szakmai képzési követelmények. Az az oktatás, ami jelen pillanatban megalapozza a szakmai tanulmányokat, nagyon kevés. Jelen pillanatban előfordulhat az, hogy egy végzős hallgató megérkezik egy gyakorlati konyhára - aki nem volt még olyan helyen - és nem tudja a gépeket bekapcsolni. Nem tudja a technológiai folyamatok sorrendjét. Ilyen alapképzés mellett nagyon-nagyon nehéz a 21. századi gasztronómiába belevonni a tanulókat. Persze aki nagy célokat tűz ki maga elé, kitartó és nem adja fel, kiemelkedő lehetőségekre számíthat a szakmában. Szakmai szövetségünk mindenben támogatja a szorgalmas tehetségeket. Az MNGSZ legfőbb célja és feladata, hogy a hagyományos magyar gasztronómiát nem feledve, a régi receptjeinket a 21. századi technológia segítségével emeljük a lehető legmagasabb szintre. Ma már akár segítségünkre vannak olyan kényelmi termékek is, amivel felgyorsíthatók bizonyos elkészítési folyamatok, így az étteremben töltött várakozási idő is csökkent, ezzel együtt valódi „ÉLMÉNYGASZTRONÓMIÁT” tudunk a vendég asztalára letenni.

-          2017-ben a beválasztottak a „ Az év TOP 50 legbefolyásosabb személye a magyar turizmusban” kiválóságai közé. Belelátva a munkádba, amilyen alázattal és szenvedéllyel képviseled az MNGSZ-en és saját vállalkozásodon keresztül is a magyar gasztronómiát, gondolom biztos helyed van azóta is a „TOP 50-ben”. 2020-ban - a vendéglátásra nehezedő körülményeket ismerve - már nehezebb dolga lehetett az új belépőknek.

A Covid 19 vírus, a TOP 50-be újonnan belépő, tönkretette 2020-ban a vendéglátást. Remélem nem bántok meg senkit sem az eddig megválasztottak közül, de hatásának következményeit látva a koronavírus volt a múlt évben a legbefolyásosabb a magyar turizmusra, és a nemzetközire is.

-          Milyen hatása volt a koronavírusnak a magyar vendéglátásra és gasztronómiára?

Elmesélném azt a mi, gasztronómus szemszögünkből, hogy is éltük ezt meg. Méréseink alapján Budapest 2019. decemberében már nem hozta azokat a forgalmi számokat - valamilyen oknál fogva - ami a vendéglátásban elvárható lett volna. Tavaly ilyenkor jelentették be Kínában, hogy megjelent egy „Korona vírusnak” elnevezett kórokozó. 2020. év elején a vidéki szálláshelyeken, szemben a fővárosi adatokkal, még nem volt érezhető a negatív tendencia. Az MNGSZ-en belül elkezdtük vizsgálni az eredményeket. Főleg a budapesti kollégák kérdezték: „Nem tudjátok e hogy mi van, mert kevesebb a külföldi vendég?...”, és kimutathatóan az Ázsiai vendégek voltak kevesebben. Sajnos január végén már felröppentek a hírek, hogy nem lesz megtartva sok nyári sportesemény sem, többek között a foci Eb és a Japánban szervezésében az Olimpia sem. A hatalmas nagy világszervezetünkhöz, a Worldchefs - hez fordultunk információért, amellyel az MNGSZ napi kapcsolatban van. Ez a szervezet 10.000.000 embert foglal magában. Ők akkor már figyelemmel kísérték azokat a híreket, amik a Kínából induló Covid 19 vírus terjedési irányairól számoltak be. Arról tájékoztattak minket, hogy veszélyben van egy februári rendezvény is, a stuttgarti Kulináris Olimpia, amelyet 105 tagország legkiválóbb séfjeinek megmérettetésére rendeznek. Van egy kiválasztási folyamat, amelynek a végén 2.500 fehér kalapos séf méri össze a tudását. Ezen a versenyen nemcsak egyéni versenyzők indulnak, hanem a nemzeti válogatott csapatai is. Ahhoz, hogy ezen a gasztro megmérettetésen mi magyarok is megjelenhessünk, több hónap kőkemény felkészülés munkája van benne. A verseny közeledtével nagy izgalomban voltunk, hogy valóban meg lesz e tartva a február közepére kitűzött, a világ minden pontjáról érkező, napi 50.000 fő látogatót vonzó rendezvény. A stuttgarti Kulináris Olimpia nem lett lefújva. Mi már - az előzetes információkat hallva – komoly védelmi csomaggal készültünk a teljes csapatnak és kísérőinek. Bőségesen volt nálunk szájmaszk, kézfertőtlenítő, levegőfertőtlenítő spray, gumikesztyű. Ahol a nemzeti válogatott megjelenik, ott felépítünk egy „Magyar stand”-ot, ahol a legismertebb és legjobb magyar termékeket kínáljuk az ott megjelent külföldiek sokaságának. Kikerülnek a kiváló magyar borok, pálinkák, kolbász, szalonna, alma, minden olyan termék, illetve termény ami öregbítette kishazánk hírnevét. Ezt a külföldiek nagyon jó néven veszik, így mindig sorállás van a magyar stand előtt. Ennek most először - a világsajtóban csepegtetett vírushelyzet miatt - nem tudtunk felhőtlenül örülni. Ott mi már tapasztaltuk az előzetes hírek igazát, ami leginkább abban mutatkozott meg, hogy 20:00 -kor bezártak a csarnokok, holott a nemzeti válogatott tagjai akkor még javában versenyeztek. Ez akkor egy olyan szokatlan intézkedés volt, amit nem értettünk. Mi az, hogy korlátozzák azt, hogy bent lehessünk egy csarnokban, ahol a mi csapatunk versenyez, nem tudjuk nézni, nem tudjuk bíztatni őket, olyan hangulatot varázsolni, hogy még jobbak legyenek… Este nyolc óráig rengeteg ember lehetett egy légtérben, este nyolc órakor a csarnokok bezártak. Ez akkor egy olyan intézkedés volt amit nem tudtunk mire vélni, fel is voltunk háborodva azért, mert nekünk rengeteget kell dolgoznunk azért hogy a Nemzeti válogatottunk idejöjjön, nem vagyunk egy gasztronómiai nagyhatalom, tudjuk hol a helyünk - úgy a legjobb 10 között valahol - és ha egy kicsit hibázunk, akkor azonnal hátra sorolnak minket a 15-16. helyre. Nem mondom, hogy ez nem egy szép mutató a 105 tagországból, ez egy nagyon nagy dolog. A versenyzők 60 %-a ázsiai volt, akik ugyan nem voltak betegek, mert őket már akkor szűrték, de a hangulatuk nemcsak a versenydrukk miatt volt feszült, hanem az otthonukban történő vírusterjedés miatt is. Az információkat hallva a versenyidőszakban nagyon szigorú intézkedéseket hoztunk, nem úgy mint máskor. A versenyek utáni városnéző látogatásokat a saját „belső rendeletünk” alapján tiltott programnak nyilvánítottuk, kizárólag a versenykonyha és szállás között ingáztunk. A Kulináris Olimpia után úgy indultunk haza Németországból, hogy tudtuk, valami nagyon nagy baj közeledik, sok a beteg Ázsiában. Mire hazaértünk, gyorsan el is múlt ez az egész „hiszti”, merthogy Magyarországon a koronavírusból az „átlagember” semmit sem érzett még akkor.

Újra munkába állva elemeztük az addig beérkező forgalmi adatokat, miszerint a budapesti vendéglátásban már január végére látszott, hogy nagy a baj. 60 % forgalmat értek el az előző év azonos időszakához viszonyítva a szállások és éttermek, februárban már csak 35-40 % volt ez a mutató. Február végén volt az első olyan egyeztetés a Magyar Turisztikai Ügynökségnél, ahol felvetődött a bezárások lehetősége. Láttam a rémületet a kollégák szemében, az idősebbek sem éltek meg hasonló helyzetet soha. Nem volt erre a helyzetre forgatókönyvünk.

Ezt a depresszív hangulatot feledtette a Tatán megrendezett utolsó magyar bajnokság, a „Farsang Kupa” ahol nagyon nagy számban voltak jelenlévők. Március 9-én a miniszterelnök bejelentette a bezárást. Onnantól kezdve egyik nap még teltház volt sok étteremben, másnap pedig senki. Kikapcsolták a magyar gasztronómiát és turizmust.

Ami az oktatásnak egy nagy hibája, ami most kijött, hogy válságkezelést semmilyen szinten nem tanítanak.

-          Milyen típusú éttermek kerültek elsőként nehéz helyzetbe?

A legnagyobb ütést a Fine Dining („étkezés művészete”, olyan ételek, amelyek a legkiválóbb alapanyagokból, csúcstechnológiával, a legnagyobb és legjobb séfek által van elkészítve) éttermek kapták, ők zártak be leghamarabb, hiszen az ő vendégkörük 80 %- a külföldi volt. Megközelítőleg a maradék 20 % vendégkörük háromnegyedével lecsökkent, így a 2019. év bázisának 5%-át tudták realizálni 2020-ban. Ők gyakorlatilag egy „hibernált” állapotban, februártól - azaz lassan 1 éve - zárva vannak. Másodsorban, pár éve elindult a vendéglátó szektorban egy bérfelzárkóztatási folyamat. Láttuk, hogy a külföldre kivándorolt szakmabeliek mennyi pénzt keresnek. Ahhoz, hogy meg tudjuk tartani itthon a munkavállalókat, megpróbáltunk hasonló béreket adni, mint a nyugat európai bérek. A bevételi oldalról viszont nem tudott olyan mértékben növekedni sok vállalkozás, ez visszafordíthatatlan károkat okozott a vendéglátásban. Ezek a bérterhek egyes vállalkozásokat már a Covid előtt nehéz helyzetbe sodorták. Az első éttermek a „bér-bumm”, a fejlesztési és üzemeltetési tartalékok hiánya miatt kerültek mélypontba, amire a covid-19 első hulláma is rátett egy jó nagy lapáttal. A nyári korlátozások enyhítésével megpróbáltak többen újra nyitni, ami csak részben sikerült.

-          Milyen mentőövek, lehetőségek voltak a túlélésre?

Ételkiszállítás egy jó ötlet, de az éttermek nagy része nem erre van ráállva. Egy étterembe megérkezik a vendég, köszöntik, helyet foglal, kap egy élményt, jól érzi magát (jó esetben), „Jobb mint otthon” érzést kap, hazamegy és visszatér valamikor. Sok buktatója van az élmény és minőség faktornak a kiszállítandó étel vonatkozásában. Például egy Fine dining étterem nem sok eséllyel tud dobozba bezárt, művészi ételkompozíciókat eljuttatni a kátyúkat kikerülő ételfutárral. Ha a megrendelő nem úgy kapja meg az ételt, ahogyan azt az étteremben tálaltuk neki, az már csalódás. Tulajdonosként sok kérdés merül fel, ha az ételkiszállítás „mentőövként” felmerül: van e hozzá személyzetem? Van e hozzá autóm? Van e hozzá logisztikai hátterem? Teljes átszellemülés kell ehhez a tevékenységhez. Egy telitett piacra esett rá megannyi étterem, na ez ami gátat szab mindennek .

Saját példát hadd mondjak erre: éttermünkben az ételkiszállítást márciusban elkezdtük. Abból okulva, hogy akkor milyen hibákat követtünk el, a második hullám beköszöntével már kiigazítottuk. Nálunk ez nagyon jól működik. Speciális ládáink vannak, amiket menet közben hűtünk, vagy fűtünk, ha kell. Ezzel a „mentőövvel” a forgalmunk meg sem közelíti a 2019-es bázist.

-          A forgalmatok hány százalékát tudja ez kompenzálni?

5 %...de arra jó, hogy van mivel foglalkozni.

-        
 A nyári időszakra elrendelt „lazító” intézkedések mennyiben tudtak pozitív eredményeket hozni?

A budapesti vendéglátás továbbra is nagyon nehéz helyzetben maradt, hiszen az ő vendégkörük főként a külföldi turistákból áll, és szolgáltatásaik is azokhoz a pénztárcákhoz van igazítva. A vidéki vendéglátás annyiban volt szerencsésebb, hogy a Turisztikai Ügynökség, és sokan mások, mint például a mi szervezetünk is a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség, az Agrár Tárca, a belföldi turizmus támogatására közös kampányt indított a „Használd a hazait!”, „Mentsd meg a vidék éttermét!” szlogenekkel. Úton - útfélen lehetett látni az MTÜ-s plakátokat, a filmeket sok – sok csatornán, aminek célja a belföldi turizmust élénkítése volt. Ennek is köszönhetően a nyári időszakban, az első hullám utáni még talpon maradt sok vidéki étterem és szálloda meg tudta közelíteni az előző éves forgalmát a nyári időszakra vonatkozóan, de a tavaszi kiesés sok vállalkozást nehéz helyzetbe sodort.

Mi itt Baktalórántházán, a Fenyves Szállodában a tavaszi időszak 3 zárva tartott hónapjában nagy munkába fogtunk, a „Kisfaludy szállásfejlesztési pályázat” támogatásának felhasználásával. Teljes ráncfelvarráson esett át a szállodánk, új minősítéssel, új dizájnnal, vadonatúj étlappal, megújulva vártuk a nyitást. A fejlesztés pozitív eredménye a nyári, megemelkedett forgalomban érezhető volt. A szeptemberi hónapban újra elindult a visszaesés, ami október végéig kitartott. A kormány novemberben hozott rendeletével - amely a vírus megfékezése miatti volt szükséges - a teljes vendéglátó szektort ismételten bezárta.

-          Hogyan érintette az új leállítás a teljes magyar vendéglátást?

A második hullám olyan szinten sújtotta az éttermeket, ami szerint most Magyarországon - az MNGSZ mérése szerint - 10 étteremből 8 hibernált állapotban van. 20 %-a szektornak az, akik nem küldtek el munkavállalót és kiszállítással, helyben készítéssel - elvitelre készítik az ételeket. Minden tiszteletem azoknak a vállalkozóknak, akik még így is talpon maradnak, és megpróbálják menteni a menthetőt, megtartani a kollégákat – még hogyha most otthonról is kell visszahozni a pénzt, ha van mit – mert akárhogy is számoljuk, de 12 hónapból 7 hónapot zárva vagy korlátozva voltak… Azt, hogy mennyi fog tudni a teljesen leállt éttermekből kinyitni, nem lehet előre megjósolni. A mi méréseink alapján, átlagosan, a mai naptól kezdve sok talpon lévő étteremnek nincs 30 napra elegendő tartaléka sem hátra… Van olyan étterem aki már csak a csodában bízhat. Én hallom a segélykiáltásokat. Véleményem szerint csak egy gyors és hathatós kormányzati segítség oldana a feszültségen, amit a vírus okozta zárás eredményezett, aminek következtében mostanra sok-sok vállalkozásnak és családnak óriási megélhetési gondja van.

-          Eddig milyen segítségnyújtás érkezett a kormánytól?

A legfőbb „segítség”:

-          50% bér és járulék juttatás

-          a november 10. és december 10. közötti időszakra - ha volt foglalás - akkor annak a 80 %-át visszatérítette a Turisztikai Ügynökség

-          adminisztrációs terhek csökkentek

-          iparűzési adó felét kell csak fizetni 2021. januárjától

-          a kiszállítás áfája csökkent 27 %-ról, 5 %-ra valamint a 4% különadó elengedése.

Ha az egészet nézzük, akkor ez is több mint a semmi, de kétszer ennyi van még amit finanszírozni kellene a bevételekből, ha nyitva lenne az üzlet. A szálloda vonatkozásában előfizetések (TV, internet, telefon), energia lekötések (gáz, villany), vízdíj. Ha csak a személyzet tartózkodik is az épületben, fűteni kell. Ha kiszállításra nyitva tud tartani az étterem, akkor a gépeket minden nap üzembe kell helyezni, az plusz energia szükséglettel jár. Amíg beindul egy ipari konyhai gép és eléri az üzemi hőmérsékletét, az annyi villany energiát fogyaszt el, mint „egy átlagos család havi fogyasztása”. Mivel most a forgalmi mutatók a kiszállítással is a 0 felé mutatnak, ezért nagyon-nagyon nehéz megfinanszírozni a fenti költségeket. Ráadásul a bérnek egy jelentős részét még mindig a vállalkozások fizetik. Tehát ha mindent összeadunk, akkor kb 20 %-os segítséget tud adni a kormányzat a szektornak, cserébe azért hogy megmaradjanak a munkavállalók. Az hogy a 2020. év az elveszett, az csak egy dolog. Az hogy mennyit vetett vissza ez a soha nem tapasztalt helyzet, ezeknek a vállalkozásoknak a működéséből?... később derül csak ki.

-          A 2021-et hogy lehet tervezni?

Sehogy. Én arra biztatom a kormányzat szereplőit és a többi társszervezetet, hogy ha terveznek, akkor arra is tervezzenek, hogy majd tudjunk tervezni… Ez így nagyon nehéz. Ma lesz egy Online meetingem a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség kollégáival, minden megyéből egy úgynevezett primer kutatást indítunk, amelyet majd követ egy másik az adatok visszaelemzése céljából. Az így kapott adatokat értékeljük és küldjük a miniszterelnökségbe, a Turisztikai Ügynökségbe, Agrárminisztériumba, valamint egy javaslatcsomagot is társítunk mellé a mi általunk megszokott módon. Egy biztos, ha nem lesznek vállalkozások, akkor nem lesznek munkavállalók sem. A vállalkozásokat is meg kell menteni, mert a vállalkozások adnak munkahelyet a munkavállalóknak. A legpesszimistább számok szerint, ha a vendéglátó szektorban marad 40% - aki valóban talpon tud maradni - ők el tudják e majd látni azt a megnövekedett igényt, ami rájuk esik a jövőben?

Át kell-e formálnunk a vendégkör újraépítésénél pár gondolatot? Mint például „luxus étterembe járni”? Mi a különbség minőségben, és ezért árban is egy Fine dining, Casuel dining, vagy a közétkeztetés között? Meg tudjuk-e változtatni az emberek fejében azt hogy mennyit kell várni egy bizonyos ételre egy étteremben, azért hogy tényleg megérezze az élménygasztronómia érzését? A munkáltatók meg fogják tudni fizetni azt a bért e nehéz időszak után, mint azt 2019-ben tették? Akik talpon maradnak, velük meg fogjuk tudni csinálni a zökkenőmentes újraindítást? Mert ahhoz viszont nincs kellő számú étterem, szálloda, aki azonnal tudna majd nyitni. Akik bezártak, toborozni fognak munkavállalókat, valamennyi részük visszajön, vagy nem jön vissza soha. Sok a kérdés a jövőt illetően.

-          A minőségre milyen hatással lesz ez a hónapokig elhúzódó leállás?

Én bízom benne, hogy a minőségben nem lesz visszaesés. Aki megtalálta a helyét 2019-ben, ők ott fogják folytatni, ahol abbahagyták. Ehhez rengeteg tréning kell. Mi a kollégákat tréningezzük nap, mint nap, azért hogy ne felejtsenek. Lehet elméletben főzni, de ha nincs meg a rutin, nincs meg hozzá a kéz, nincs meg a biztonság, akkor abból minden lesz csak minőség nem.

-          Ez megint csak alapanyag, költség, ami plusz teher a fentiek mellett.

Megéri-e? Rövid távon nem, de hosszú távon biztos hogy, igen. Nagyon várjuk az újranyitást…és felkészülve várjuk. Nagy valószínűséggel a belföldi turizmust most is hamarabb tudják majd indítani. Nagyon várjuk…

-          A vendéglátó szektor beszállítói is bajban vannak a bezárások miatt. Mi van most velük?

A kormányzat felé tettünk jelzéseket ezzel kapcsolatban is. Ha a vendéglátó szektor borul, akkor a beszállítói háttér is borul, így ők is rántanak magukkal sok mindenkit. A kis és nagy minőségi alapanyag beszállítói kör van most a legnehezebb helyzetben, de addig míg a mezőgazdaság talpon, addig talán ezzel nem lesz gond.

-          Milyen emlékként gondolsz vissza a 2020. év elején megrendezésre került Mestervacsorára, amelyet az MNGSZ Szabolcs – Szatmár - Bereg Megyei Szervezete X. alkalommal rendezett meg?

Én a már fentebb említett tatai versenyről estem be vendégnek a vacsorára. Maga a mestervacsora nagyon jó hangulatú volt, kiváló ételsorral. Ott mindenki utoljára még ünnepelhetett egyet. Egyetlen egy negatív dolog van, amitől nagyon emlékezetes lesz az, hogy egy vendég – aki nem tudta magáról - koronavírus fertőzéssel volt jelen a díszvacsorán. A diagnózist pár nap múlva állították ki, nagy pánikot keltve a többi vendég között, és a megyei tisztifőorvosnak komoly döntéseket kellett abban a helyzetben hozni. Közel 300 ember volt aznap ezen a vacsorán, egy légtérben, a régió különböző pontjaiból. Majdnem sikerült egy komoly gócpontot kialakítani, hála istennek ez nem történt meg. Tudomásom szerint a fiatalember is jól van. Sokáig szurkoltunk az egészségéért. Szerencsére ott a rendezvényen senkinek nem adta át a koronavírust.

-          Melyik nemzet diktálja most a trendeket? Milyen pozícióban van Magyarország?

A világversenyeken az első helyeken a skandinávok tarolnak. Nemcsak a Worldchefs által szervezett versenyeken tarolnak, hanem Bocuse d’Or megmérettetéseken is. Nemcsak Európában, hanem világszinten ők a „megmondó emberek”, azzal kapcsolatban, hogy hova fog tovább fejlődni a gasztronómia. Az újdonságokat, új alapanyagokat, új technológiákat ezeken a versenyeken lehet elsajátítani, mert ott látjuk először. Gép, technológia, alapanyag fejlesztésre vagyonokat költenek, és bátran kombinálják ezeket. Van egy vicc, hogy: „Hogyan lehet mákos bablevest készíteni?” – Hogy kettőt lapozol a szakácskönyvben. Náluk ez nem vicc kategória, valóban kipróbálnak a hétköznapi ízekkel messze szembemenő alapanyag kombinációkat. Rengeteg pénzt költenek arra, hogy a saját gasztronómiájuk mindig világelső legyen, és vezető nagyhatalom legyen a gasztronómiában. A modernkori táplálkozás is nekik kedvez. Norvégiában, Svédországban olyan alapanyagokhoz lehet hozzájutni pillanatok alatt, amihez mi magyarok nem tudunk hozzájutni. Itthon nem tudunk 800 méter mélyről friss tőkehalat kihalászni, amire nekünk legjobb esetben is 2-3 napot kell várni, légi úton érkezik és vagy defrosztált, vagy nem friss, mi ezt kapjuk. Ők ezt napi szinten bármelyik szupermarketükben meg tudják vásárolni, így könnyebb a friss halat az étkezésükbe beilleszteni. Magyarország olyan égövben van - ha mégiscsak a sajátunkat szeretnénk feldolgozni - ahol is márciustól október végéig van jó idő, akkor lehet a mezőgazdaságban termelni. Van egy maradék 4-5 hónapunk amikor nekünk is be kell vásárolnunk külföldi piacokról. Vannak nagyon jó kezdeményezések, megindultak Magyarországról is olyan túrák amelyek nemcsak a hazai nagybani piacokról vásárolnak, hanem akár a francia piacokról is, de a távolság és a mostani kiszámíthatatlanság miatt nem minden esetben tudunk olyan minőséghez jutni, amire éppen a konyhában szükségünk lenne. Ahhoz, hogy a magyar gasztronómia még jobb legyen, nagyon jó mezőgazdasággal kell rendelkeznünk. Szerencsére, ahogy a technológiai folyamatok fejlődtek a konyhatérben, ahogy a szakácsoknak a tudása gyarapodott, ugyanolyan léptékben fejlődött a magyar mezőgazdaság is. Elmondható, hogy az elmúlt 10 évben együtt érték el azokat a szinteket, ami alapján kijelenthetjük, hamarosan a magyar gasztronómia meg fogja találni a helyét a világban - akármilyen picike kis nemzet vagyunk - amire fel fognak figyelni. Azt kívánjuk csak: legyen vége ennek a koronavírusos rémálomnak.